Augusztus 18-án került sor Felipinho keresztelőjére, az eseményről bővebben itt olvashattok.

Jucidee is küldött rajzokat, amiket megnézhettek a galériában. :)

Éppen arra készülök, hogy elhagyjam Sao Paulot, és visszatérjek Európába az e heti Belga nagydíjra, az összes szabadidőmet a Magyar nagydíj óta itthon, Brazíliában töltöttem. Rendszerint mikor nyaralni mész, abba utazás is beletartozik, de amennyi utazás együtt jár az én munkámmal, számomra az ideális nyaralás az, ha otthon vagyok, és nem látok repteret, nem ülök repülőn és nem maradok egy hotelben. Ennek következtében otthon maradni a családommal volt az ideális szünet számomra, utolérni mindent, ami itt folyik, és találkozni a régi barátokkal. Az év során, mikor esélyt kapok, hogy egy ideig Brazíliában maradjak, bevallom, hogy hiányzik a szülőhazám egy ideig miután elmegyek, de tudva, hogy ismét visszatérek versenyezni, ösztönöz, hogy fel kell szállnom a repülőre Monaco felé.

Most tél van Brazíliában, de a nappali hőmérséklet még 23-24 fok körül van, így nem lehet panaszkodni! Eltekintve attól, hogy folytattam az edzést, sikerült abbahagynom egy kis időre, csak egy kicsit csináltam, bár múlt hétvégén az interlagosi pályán voltam, amin a Brazil nagydíjat rendezik majd idén: a családom szervez egy versenysorozatot, így jó volt hallani a versenymotorok hangját újra. Három különböző versenykategóriát indítunk itt, együttműködve a FIAT-tal. Az egyik egy együléses kategória, hasonló a Formula 2-höz, a neve Formula Future, ahogy a név is sugallja, a célja, hogy fiatal versenytehetségeket találjon a következő generációból. Fontos lépés a versenyzés számára itt, mert sok éven át nem volt "iskolai" osztály együléses autókkal, ezért akartunk tenni valamit az autósportért Brazíliában. Van egy kategória a túraautóknak is, ez a FIAT Linea, és végül van egy 600 cm3-s motorkerékpár osztály. Ez volt a harmadik állomás a szezonban, és jó móka volt a versenypályán lenni, anélkül, hogy rám nehezedett volna nyomás.

Bár békés volt a nyaralás, teljesen felkészültem erre a hétvégére Spaban, hiszen folyamatosan kapcsolatban voltam a mérnökökkel, még ha nem is dolgoztak a gyárban. Jó formában vagyunk, új elemek érkeznek a folyamatos fejlesztési programunk részeként az F10-re. Az utolsó alkalom, mikor itt versenyeztem, 2008-ban volt, és nem csak azért van, mert megnyertem a versenyt, hogy szeretem ezt a pályát. Szerintem az összes pilóta alig várja, hogy versenyezzen ezen a legendás pályán. Nagy sebességű, kevesebb leszorítóerőt igényel, mint a legtöbb pálya és szerencsére az elmúlt néhány versenyen megmutattuk, hogy visszatértünk a versenyképességhez, még jobban, mint vártuk. De nehéz előrejelezni mi történhet, hiszen a kis különbségek az élcsapatok között azt jelentik, hogy a teljesítmény nagyon pályafüggő annak tekintetében, hogy végül kinek lesz csekély előnye a végén. Mint általában várnunk kell és meglátjuk, hogyan alakulnak a szabadedzések, mielőtt tudni fogjuk mit várjunk.

Már csak hét futam van hátra, és szerintem legalább a nézők számára egy izgalmas végső résznek kéne lennie az évből, még ha lehet kicsit feszültebb lesz azoknak, akik versenyeznek. De én és a Ferrari már voltunk ilyen helyzetben korábban, és tudjuk hogyan kezeljük a nyomást, koncentrálni kell a munkára készenlétben. Most azon az úton kell építkeznünk, ahol befejeztük épp a szünet előtt, versenyképesek voltunk, és visszatértünk a harcba. Természetesen nagyon motivált vagyok, hogy visszakerüljek a pilótafülkébe, mert még ha élveztem is ezt a rövid vakációt, azt kell mondjam, hiányzott, hogy a versenyautómat vezessem, és nem tudok jobb helyett az újrakezdzére Spánál. Még ha esik is - és mikor nem láttunk vizet Spában? - még mindig egy élvezetes pálya, és valójában jó móka lesz vizesen. Biztosnak kell lennünk, hogy készen állunk, hogy a legtöbbet elérjük, bármit is tartogat a hétvége.

Képek tegnapról: